Indonéziában, a világ legnépesebb muzulmán államában a kicsinyke Bali szigetének lakossága a hinduizmus egy sajátos ágát, az agama hindu dharma vallást követi. Ez, a csakis Balira jellemző, egyedi hitvilág eltér az indiai hinduizmustól: a helyi animista ősvallással keveredve egy sajátos, szinkretikus egyveleget alkot.

 

Az indiai hatások, így a hinduizmus is a 11. századtól kezdtek Balira áramlani, a szomszédos Jáván keresztül. Jáva kulturális befolyása ettől kezdve meghatározó volt. A 15. században, a hindu Madzsapahit birodalom összeomlásakor, a hindu vallású jávai nemesség, papság és értelmiség az iszlám jávai terjeszkedése elől Balira menekült. Az itt kialakult egyedi kultúra, a művészetek, így a tánc ma tapasztalható formái ennek a nagy jávai exodusnak is köszönhetők.

 

Bali, hasonlóan a többi indonéz szigethez, magán viseli az európai gyarmatosítás nyomait. E sziget történelme sem mentes a gyarmatosító hatalmak elleni lázadásoktól, szabadságharcoktól (A független Indonéz Köztársaságot végül 1945-ben kiáltották ki.) Balin, az egyik legtragikusabb kimenetelű ellenállási kísérlet 1906-ban történt. A túlerőben lévő hollandok elleni öngyilkos pupután roham során, a rituális tőreikkel (krisz) felfegyverzett balinéz nemesség színe-java életét vesztette a holland puskák sortüzében – ettől fogva az udvari művészeteket, színházi tradíciókat a kis falusi közösségek őrzték, éltették tovább.

 

Bali, „az istenek szigete”: csaknem 100 ezer templom és szentély található a csupán 3 milliós, pici, de annál varázslatosabb szigeten. Megtalálhatjuk őket a temetőkben, tengerpartokon, az útkereszteződéseknél, a piacokon, a kapukban, hidakon, fák koronáin, külön templomuk van a holtaknak, az élőknek, az egyes istenségeknek, a foglalkozási csoportoknak, kasztoknak, klánoknak, családoknak. A vallás tehát központi szerepet játszik az itt élők életében, teljesen áthatja a hétköznapokat.

 

Balin a tánc és a zene fontos társadalmi jelenség, élő és eleven tradíció, egyetlen fontos vallási ceremónia sem lehet teljes nélküle – elválaszthatatlanul összeforrt a vallási élettel. Az ősök szellemének, isteneknek vagy az ártó erőknek, démonoknak bemutatott felajánlás (a naponta többször bemutatott étel-, füstölő-, virágáldozaton kívül) sokszor zene, árnyjáték vagy tánc formáját ölti. Ilyen formájában a tánc „kapocs”: funkciója a látható és láthatatlan világ, örökkévalóság és múlandóság, élők és a holtak közti kommunikáció, kontinuitás megteremtése. A szükséges harmóniát tükrözi mikro- és makrokozmosz közt, az emberi világ és az univerzum közt.

 

De nem csak az istenek örömére és a démonok kiengesztelésére táncolnak a balinézek – lehet funkciója, célja az emberek, a közösség szórakoztatása is (Joged). A szűkebb közösség, a családok életében is jelen van a tánc, az emberi élet fontos fázisaihoz és állomásaihoz (születés, serdülés, házasság, halál stb.) kapcsolódó események, rítusok kötelező eleme.

 

A táncosok hagyományosan a falu, a közösség tehetséges tagjai közül kerülnek ki, az istenek előtt, a közösségük jólétéért, szűkebb családjuk, barátaik szórakoztatására, vagy akár a szigetre áramló turistáknak is táncolnak – nekik persze anyagi ellenszolgáltatás fejében.

 

 

 

Milyenek a balinéz táncok?

A duális ellentétek, az egymást kiegészítő pólusok kiegyensúlyozására, az ellentétes erők közti harmónia megtalálására irányuló törekvés lényegi eleme a balinéz kultúrának, és ez a táncban is megmutatkozik. A test felső része, a fej, a beszédes szemek, a magasra felhúzott vállak, a rugalmas karok, a csukló, a hajlékony ujjak mozgása nagyon aktív, expresszív és felfelé törekvő – az istenek, a spiritualitás birodalma felé irányulnak. Ezzel szemben a test alsó fele, a csípő és a hajlított, már-már a földbe gyökerező lábak mozgása inkább passzív, statikus és kontrollált – a démoni világ feletti ellenőrzés szükségességét jelképezik.

 

A klasszikus balinéz tánc kifejező, impulzív, magával ragadó, izgalmas és erőteljes dinamikai váltások jellemzik. Az hömpölygő, meditatív jellegű jávai gamelánnal ellentétben a balinéz gamelán élénk és változékony.

 

A kézfej játéka kifejezetten hangsúlyos a balinéz táncoknál, az indiai hatást tükrözi. A balinéz mudrák azonban az indiai kézjelektől eltérően nem hordoznak semmilyen konkrét jelentést, funkciójuk pusztán dekoratív.

 

A balinéz (és jávai) táncfilozófia alapján a szinvonlas táncelőadásnál három alapfeltételnek kell teljesülnie: wirama, wiraga és wirasa harmóniájának. Wirama a zene ritmusával összhangban lévő precíz és harmonikus mozdulatot jelenti. Wiraga a mozdulat intenzitása és természete, a mozdulat belső harmóniája, a mozdulatok váltakozása. Wirasa a mozdulat érzése – a tánc átélése, a tánc lényegi tartalmának belső megtapasztalása és ennek közvetítése. Vagyis a jó táncos tökéletesen ismeri a zenét és a ritmust, technikailag hibátlanul kivitelezi a mozdulatokat, és képes átérezni és éreztetni a táncot. Fontos, hogy a táncosnak az ábrázolt karaktert, és nem saját, egyéni érzéseit kell felszínre hoznia, megjelenítenie – az önkifejezés ismeretlen fogalmak a balinéz tánchagyományban.

 

 

 

A balinéz táncok típusai

Társadalmi és vallási funkciójuk szerint 3 nagy csoportba sorolhatjuk a balinéz táncokat:

 

Wali táncok

A wali táncok rituális táncok. A balinéz templomok (pura) legbelső, legszentebb (a moksát, azaz a létforgatagból való megszabadulást szimbolizáló) udvarában adják őket elő. Szakrális töltettel bírnak – az előadók és a befogadók számára egyaránt. Szorosan kapcsolódnak a balinéz kalendárium jeles napjaihoz, az egész közösséget megmozgató vallásos istentisztelethez. Ugyanakkor ezek a táncok vallási, erkölcsi útmutatást is jelentenek a közösség tagjai számára, céljuk, hogy fölébresszen bizonyos gondolatokat és érzéseket; hogy a jelent a múlthoz, az egyént a közösséghez kapcsolják.

 

Barong és Rangda – Calonarang

A legismertebb balinéz táncok egyike, mely mágikus aurájáról, komplex szimbolikájáról híres. Egy balinéz legendát mesél el, melynek alapmotívuma a Jó és Rossz küzdelme. Két mítikus teremtmény, Barong (a kutya-oroszlán-tigris-vaddisznó-tehén ötvözéséből született lény) és Rangda (a fekete-mágiával manipuláló boszorkány-királynő) harcát meséli, játsza el. A Calonarang eredeti funkciója a járványok elűzése, a rontás levétele volt. A természetfeletti hatalmakat megidéző mágikus tánc (rítus) során a falu papja kontrollálja az eseményeket, és hozza vissza a transzba esett résztvevőket normál tudatállapotukba.

 

Baris Gede

A Baris Gede csoportos harci tánc, melyet a közösség férfitagjai adnak elő. A harci öltözetükben felsorakozó (baris=sor), hagyományos fegyverekkel (lándzsa, pajzs, krisz) felszerelkezett férfiak a templomba látogató istenségek előtt hódolnak impulzív táncukkal. A csatába induló sereg felhevült, feszültségtől terhes lelki állapotát megidéző tánc olykor az önkívületig fokozódik.

 

Pendet

A közösség nőtagjai (2, 6, 8) által előadott tánc, melyben virágáldozatot mutatnak be az isteneknek és istennőknek. Eltáncolt ima. Általában a családi, közösségi rítusok elején táncolják el, vendégfogadó táncként is funkcionál. A turisták számára csak a Pendet egy kevésbé szakrális variánsa, a Panyembrama engedélyezett.

 

Sang Hyang Dedari

Akkor adják elő, ha áldást vagy engesztelést kérnek az istenektől, vagy ha rossz a termés, vagy járvány sújtja a falut: a rítus a közösség purifikációját szolgálja, számos tabu és előírás kapcsolódik hozzá. Akár több hónapig is eltart, amíg felkészítik a pubertás előtti kislányokat, hogy képesek legyenek transzba esni, azaz kölcsönadni testüket a táncos rítus során megidézett istenségeknek, szellemeknek.

 

 

Bebali táncok

A Jáva és Bali közötti évszázados szoros kapcsolat és kulturális egymásrahatás a művészetekben is tettenérhető: Bali adaptálta, majd a saját ízlésére alakította a jávai formákat, új stílust teremtve ezzel. A két nagy hindu-jávai kulturális „hagyaték” a wayang, azaz az árnyjáték és a klasszikus udvari táncdráma, a Gambuh. A balinéz szent/profán skálán valahol félúton elhelyezkedő bebali táncokat a templomok középső udvarában táncolják el, mely a vágyaktól és a tisztátalan gondolatoktól való megszabadulás helyszínének számít – a legbelső szentélybe lépés előtti kötelező megtisztulás terepe.

A sokszereplős, dialógusokkal, monológokkal tarkított Gambuh táncdráma egy jávai legendát mesél el: Panji herceg történetét, aki gyönyörű szerelme megtalálására indul, kalandos utakon.

 

 

Balih-balihan táncok

A balih-balihan táncok világi táncok, funkciójuk pusztán a falu (vagy a turisták) szórakoztatása – a templom külső udvarán adják elő, abban a már-már profánnak számító térben, ahol a szertartások előkészítése folyik általában. A balih-balihan táncokat rendszeresen előadják Balin. Az év minden szakában műsorra kerülő, menetrendszerű előadások elsősorban a turizmus igényeit igyekeznek kiszolgálni.

 

Legong

Talán a legismertebb koreográfia. Hagyományosan a királyi paloták a közeli falvakból válogatták ki a tehetséges kislányokat, akik a komoly és hosszú tanulási folyamat lezárultával, a tánc tökéletes elsajátítása után a pubertásig szolgálhattak, mint legong-táncosnők. A három lány által előadott Legong a Panji mondakör egyik történetét meséli el. Ez a legnőiesebb, kecsesebb tánc, a báj megtestesülése – a Legong szolgál minden női tánc technikai alapjául.

 

Kecak

A 20. század elején koreografálta a Balin inspirációt kereső (és találó) német származású festő és zeneszerző, Walter Spies. Akár százan is táncolhatják: a félmeztelen férfiak monoton skandálása, állathangokat idéző hiperventillációja, a tapsolással, pusztán a mellkasuk, combjuk ritmikus ütögetésével létrehozott zene az ősi, archaikus rituálék atmoszféráját idézi. A látványos koreográfiában – mely a Baraka című dokumentumfilmből vált világszerte ismertté – a táncosok egyszerre, sokszor egymásba kapaszkodva, ütemesen mozognak, egy kört alkotnak a sötétben, a tűz körül. Walter Spies a Ramayanával kombinálta az ősi mágikus aktus ihlette koreográfiát – a kör középen a Ramayanát adják elő, a körös-körül éneklő férfikórus pedig a majomkirály, Hanumán majomhadseregét alakítja.

 

 

 

Az előadásmód fajtái

Akárcsak Jáván, itt is elkülöníthetjük a táncokat az előadásmód alapján. Két fő stílus létezik: férfi és női. E két nagy kategórián belül pedig újabb alstílusok jöttek létre, melyek az egyes férfi vagy női karaktertípusok megjelenítését segítik: alus (kifinomult), keras (erőteljes), lucu (komikus), manis (bájos), tua (öreg).

 

Az 1920-as évektől egzotikumra szomjazó nyugati turisták özönlötték el a kis szigetet. A turizmus hatására a balinéz táncrepertoár is átalakult. Új koreográfiák jöttek létre, melyek rövidebbek, a nyugatiak számára érthetőbbek lettek, mint eredeti változataik, és nem kötődtek a vallási rítusokhoz, jeles napokhoz, így bármikor előadhatták őket. Ugyanakkor a turisták áradatától távol, a templomok oltalmában a szent wali táncok tiszta, változatlan formájukban fennmaradtak.

 

A 20. században létrejött egy új, absztrakt stílus a táncban, akebyar, melyben a táncos a gamelán hirtelen hangulatváltozásait jeleníti meg, arra reflektál expresszív és dinamikus mozdulataival. Ezek a modern koreográfiák nem kapcsolódnak szorosan a vallási élethez, a templomi szertartásokhoz, de ugyanúgy a kifinomult balinéz kultúra manifesztációi. Ilyen új koreográfiák pl. a balinéz táncok páratlan tehetségű mestere, I Mario által koreografált Oleg Tambulilingan, mely két méhecske önfeledt táncát mutatja be, vagy a Kebyar Duduk, melyet ülve adnak elő, és kimondottan virtuóz technikai megoldások jellemzik. Ismert koreográfiák még aPanji Semirang, a Terunajaya, a Wiranata, a Joged vagy a Baris Gedéből kialakult Baris férfi szólótánc, mely a csatába induló harcos karakterét, érzelmi viharait és jeleníti meg – a bátorság, félelem, kétség és elszántság közti ingadozást drámai és impulzív mozdulatokkal kifejezve.

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: arummelati.hu