Balin a vallás gyakorlása éppoly szokványos, a mindennapi léttel összefonódó tevékenység, mint nekünk a munka, a vásárlás vagy a közlekedés. Hitük szerint az elmúlás még nem a végállomás, hanem egy új életszakasz kezdete. A gyász színe nem fekete, és nem szomorú a megemlékezés.

Balin a búcsúzás többnapos rituálé, melyen a család és a faluközösség részvételével kiszabadul a lélek a testből hogy egyesülhessen a Teremtőjével. Az ünnepség áldozati tálkák kihelyezésével kezdődik a lakás és templomok minden szegletébe. Ezután a népes résztvevők élén a halottat bambuszból, papírból, szövetből épített emelvényen szállítják a halál templomához. A a testet a tűz erejével adják vissza az öt elemnek: a földnek, a víznek, a levegőnek, a tűznek és az éternek. Különben nem tudna szabadulni a lélek, és kísértetként zaklatná a rokonságot.

A szertartásokon a turisták is szívesen látottak, hiszen zavaró jelenlétükkel megkönnyítik a lélek elszakadását a környezetétől amit életében annyira megszeretett. A fehér ruhás pap eközben csengőszóval buzdítja a lelket a távozásra.

A hamvakat végül kókuszdiólevélbe bugyolálva tengerre bocsájtják és végső, immár fájdalmas búcsút vesznek az elhunyttól.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: disappearingcultures.org