A védizmussal szembeni elégedetlenség a hinduizmuson belül különböző áramlatokat generált. A legfontosabb ezek közül a tantrikus hagyományokhoz való visszatérés, a tulajdonképpeni tantra, illetve a bhaktizmus.

A tantrán belül is megkülönböztetünk teista (tulajdonképpeni hindu) vagy ateista (buddhista) tantrát. A teista áramlaton belül, attól függően, hogy melyik istent helyezik középpontba, létezik Saiva, Vaisnava, Sákta, Gánapatja és Szaura ág. A legáltalánosabb a Sákta-tantra, így a tantra tanításait ezen keresztül célszerű bemutatni.

 

A tantra eredetileg a tudás közvetítésére szolgáló irodalom, akárcsak a védák, puránák vagy dharmasásztrák.

Eredetileg hét területtel foglalkozik: a világ teremtése, illetve elpusztítása, az istenségek tisztelete, spirituális gyakorlatok, előkészítő szertartások, meditáció és a természetfeletti erők feletti uralom praktikái.

Tartalmazza továbbá az alkímiai tudás számos elemét: a gyógyítást, a jóslást és a különböző előjelek magyarázatát is.Többnyire jellemző, hogy felfogásában valamely misztikus rituálé segítségével próbál transzcendentális extázist elérni. Maga a tantra szó azt jelenti, hogy "kiterjedni".

 

A tantrikus mantrák valaha titkosak voltak és csak a tanítómesteren (guru) keresztül lehetett elsajátítani őket. Gurukra ma is szükség van, mivel a mantra megtanulása mellett, annak sikere a guru kegyelmétől is függ. A guru a közvetítő, amelyen keresztül az isteni erő átáramlik a tanítványba, mintegy megtermékenyítve azt a transzcendens tudással. A tantrizmus érdeme, hogy a hindu pantheonban a nők egyenjogú istenekként szerepelnek, így egyes tanítók tantrikus szövegeiben például Párvati, férjének Sivának a tanítómestere. A nők is lehetnek guruk, sőt ebben a tevékenységükben a tantrikusok szerint hatékonyabbak is lehetnek a férfiaknál. A tantrikus rituálé általában Dévíre (Párvatí), Siva feleségére irányul. Úgy tartják, hogy ő Siva különleges energiája (sakti), amelyre szükség van a mágikus szertartásokhoz.

A tantrizmus a kasztok egyenlőségét hirdeti, egyúttal támogatja a tantrizmus terjesztését az érinthetetlenek, sőt a külföldiek között is. A védizmussal ellentétben, amely társadalmi ügy volt a hindu közösségekben, a tantrizmus merőben ezoterikus. A védizmussal való szakítása azonban nem radikális. Azonosak az istenek, a szertartásossága és a karmamárga is ugyanaz. A pantheon tantrikus értelmezése azonban merőben eltérő. Ősi isteneket emel be és ruház fel erős hatalommal (Bhairava, Vírabhadra, Bhairavi, Bagalamukhi, Cshinnamaszta).

 

A tantrikus nem nyugszik bele az istenek által létrehozott, vagy a szanszára során kialakult körülményekbe, hanem mágikus, transzcendens tudásával aktívan befolyásolja annak kimenetelét. Ezekhez eszközül elsősorban a mantrákat és a jantrákat használja. A jantra (vagy csakra), a mandalához hasonló, isteni erőt ábrázoló geometrikus jel, amelyet többnyire kis fémlapokra karcolnak, de ismertek háromdimenziós jantrák is. Céljuk a mágikus isteni erő megjelenítése. A mantrákkal kívánják felébreszteni a szunnyadó isteni erőket, a sziddhiket. Akinek ez sikerül, az a sziddha.

 

A tantra felfogásában a test az istenek lakhelye, így a vágyak és élvezetek az istenekhez vezető út spirituális állomásai. A tantrikus felfogás a legtöbb vallás alapvető spirituális elvárásainak ellentmond, köztük a hinduizmus fő áramlatainak is. A vallások többsége az önmegtartóztatást, a vágyak elnyomását, sőt az aszketizmust erénynek tartja. A tantrizmus ezzel szemben azt hirdeti, hogy a test az istenek lakhelye, a test vágyainak kielégítése tehát istennek tetsző cselekedet. A tantrizmust tehát meglehetősen szabados, helyenként erkölcstelen vallási szektaként értelmezik.

 

A tantrikus szertartásokhoz öt dologra (makara) van szükség. Ezek a hús (mámsza), a hal (matszja), az alkohol (madja), a szexuális egyesülés (maithuna) és a misztikus gesztusok (mudrák). Saktit néhány imádója Umáként és Gauríként imádja, mások pedig Kálíként vagy Durgáként csoportos nemi rituálék, orgiák közben.

 

Ez a felfogás az ortodox hindukra megbotránkoztató hatású, hiszen közülük sokan még a tojás fogyasztásától is tartózkodnak, és a szigorú szabályoknak megfelelő nemi élet erény. A tantrikus azonban nem követeli meg az ortodox hindutól, hogy felfogása ellen cselekedjen, csupán lehetőséget biztosít számára, hogy a lusta (pasu) emberből, hős (víra) vagy isteni (divja) válhasson. A hős típusú ember az élvezeti cikkek ellenőrzött fogyasztásával legyőzheti állati hajlamait. Számára az alkohol fogyasztása (madja) Bráhma mámorító megismerésévé lényegül, a hús (mámsza) Bráhma cselekedeteinek értelmezésébe vezet be, a hal (matszja) az élőlények iránti együttérzést szimbolizálja . A nemi kapcsolat során nyilvánul meg a hős (víra) típusú ember számára az az erő, amely képes egyesülni a fejében található "ezerszirmú csakrával".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia