A hindu vallás követői vallásukat, a hinduizmust, a „dharma” elnevezéssel illetik. A dharma egyetemes, a mindenséget átható világtörvény, amelyhez minden létezőnek igazodnia kell, legyen az élő, élettelen vagy isteni eredetű a világegyetemben. A dharma nem keletkezik, nem múlik el, öröktől fogva létezik és örökké létező is marad, eredete a végtelenbe vész. Átfogja a természeti törvények rendszerét, az ember mentális életében pedig erkölcsi kötelezettséggé lesz.

 

A kifejezés jelentése magában foglalja az olyan fogalmakat, mint "az igazság", "etika", "kötelesség", "törvény", "kozmikus rend" és "végső igazság". Szó szerint, a dharma jelentése "ami összetart", és így a hinduizmusban ez az alapja minden rendnek, legyen az akár természeti, kozmikus, társadalmi vagy morális. A dharma jelenlétének és erejének következménye, hogy amit a hindu cselekszik, sokkal fontosabb, mint az, amiben hisz, mivel tetteit a törvény szellemében hajtja végre.

 

A dharma legfontosabb következménye, hogy az ideális emberi társadalom alapvetően hierarchikus. Mindenkinek megvan a maga jól körülhatárolt helye és szerepe a közösségben. A dolgok nem csak úgy maguktól történnek, hanem a törvénynek megfelelően, tehát igazságosan. Az emberek különböznek egymástól, különböző adottságokkal, hajlamokkal és képességekkel születnek. Ezek a különbségek sorsukat és feladatukat is meghatározzák, ennek megfelelően tagozódnak a társadalomba a gondosan körülírt kasztok és osztályok szintjein. A hinduk saját életük során is a dharma törvényei szerint élnek, sajátos életszakaszokat határolnak el életük során, hogy személyes fejlődésükön keresztül megszabaduljanak (moksa) az örök körforgás (szanszára= ciklikus újjászületés és halálozás) rabságából.

 

Visnu, a hindu „szentháromság” (trimúrti) egyik istene a hindu világkorszakok légüres terében álmodja újra a világot, amelynek minden létező atomja már keletkezésekor (Brahma a „teremtő” munkája nyomán) a dharma törvényét fogja követni. Ősprincípium, amelynek nem a tanulmányozása hozza meg az üdvözülést a kiválasztottak számára, hanem mindentől független kényszerítő erő a világegyetemben. A dharma tehát a természeti törvényeket, az ember erkölcsi törvényeit és a vallási előírások bonyolult rendszerét szabályozza. A dharmának ellenállhatunk, hiszen az ember szabad akarattal megáldott lény, de akkor szembe kell néznünk a negatív következményekkel, amelyek előbb vagy utóbb teljes bizonyossággal bekövetkeznek. Erkölcsi szempontból a dharma nem csak általános emberi, etikai vagy rituális előírásokat tartalmaz az egyén teljes életében követendő cselekedetekről, hanem a mélyen differenciálódott társadalmi rétegek (kasztok) számára különleges, csak rájuk vonatkozó rendelkezéseket is előír, sőt ezek az előírások még életszakaszok szerint is eltérnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia