Az indonéz szigeteket körülvevő tengerek az Indiai és a Csendes-óceán találkozásánál páratlan fajgazdagságot rejtenek. Sok búvár álma, hogy egyszer eljusson ezekbe a vizekbe, ahol a cápától kezdve a mola molan át egészen a murénákig szinte minden megtalálható, ami előfordul trópusi vizekben. Bobály Mihálynak, aki búvároktatóként több évet élt Balin, teljesült az álma. A cikket ő bocsátotta az Indomania rendelkezésére.

 

 

 

Mola mola

Pontosan 715 merülést kellett várnom arra, hogy a csoda megtörténjen! Találkoztam egy mola molaval! A mola mola egyike a tenger titokzatos és csodálatos élőlényeinek. Általában a mélyebb vizeket kedveli, ezért a mai napig nagyon keveset tudunk erről az akár 3,5 méterre megnövő, közel 200 kilogrammos halról.

A helyszín a Balihoz közel fekvő Nusa Penida sziget volt. A merülés kétharmadánál jártunk, kb. 15 méteren, amikor lenn a mélyben megláttam valamit. Nem is tudtam mi az, csak világosabb volt mint a körülötte levő kékség. Egy mola mola! A nyitott száját láttam meg először, amit felkínált a zászlóshalaknak, hogy tisztogassák meg az élősködőktől.

A mola molak néha feljönnek a mélyebb vizekből, ahol életük nagy részét töltik, és engedik hogy a tisztítóhalak nagy lakomát csapjanak a bőrükben és szájukban élő különböző élősködőkből. A ragadozó mola molak ilyenkor felfelé tartják a szájukat, jelezve ezzel a többieknek, hogy nyugodtan jöhetnek, most csak tisztogatás lesz.

Ezt láttam tehát messziről. Lassan közelítettem, mert tudtam, milyen félénkek. A búvárcsapat többi tagja teljesen elvarázsolva úszott mögöttem. Kb. 2-3 méterre tudtam megközelíteni, láttam hogy ez a távolság még nem zavarja. A kezemet magam mellett tartva, minél kevesebb mozdulattal próbáltam meg lebegni, hogy ne riasszam el. 2-3 perc volt összesen amit vele tölthettem, de csodálatos volt!

Azután megunta, és szelíden, kecses mozdulatokkal elindult a mélység felé, ahová már nem tudtuk követni.

 

A murénák

A murénák éjszakai állatok, a legtöbb faj közülük szürkület környékén merészkedik elő azokból a lyukakból, ahol a nappalokat töltik. Persze vannak nappali életmódot folytató fajok is, hiszen a murénák családja is ezerféle rokont tudhat magáénak. Eel mondja az angol. Mi ezt angolnára fordítjuk. De a muréna sem olyan távoli rokon (morey eel).

Szeretem őket fotózni, bár nagyon nehéz témát jelentenek. Állandó mozgásban vannak, és csak reménykedni lehet, hogy sikerülni fog a kép. Ráadásul némelyiknek olyan a színe, hogy nincs olyan gép ami rendesen be tudná mérni az expozíciót. Csak saccolni, és alá- és felélőni lehet. Majd lesz valahogy...

A murénákat sokan veszélyesnek tartják, bár szerintem nagyon elővigyázatlannak kell lenni, hogy valóban baj legyen. Amíg Balin voltam búvároktató, egyszer történt csak baleset. Egy sznorkelező, azaz pipával és búvárszemüveggel merülő vendéget megharapott egy muréna. Csúnya sebet ejtett a kezén, amin mi, akik a búvárbázist üzemeltettük, nagyon elcsodálkoztunk. Ugyanis soha nem volt még ilyen esetünk.

Miért támadna meg egy muréna egy sznorkelezőt? Kiderült, hogy tudatlan vendégünk könyékig benn volt egy lyukban, és így esett hogy szegény állat védekezésképpen megharapta... Én nagyon sokszor voltam karnyújtásnyira murénáktól, de soha nem akart megharapni egy sem. Szegények vakok, azaz nagyon rosszul látnak, ezért kifinomult szaglásuk segítségével tájékozódnak a vízben.

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: indomania.hu