Indonéziába az emberek többsége azért utazik, hogy felkeresse Balit, az „istenek szigetét”. Mindez nem meglepő! Denpasar, a főváros, kétségkívül vonzó lehet a vásárlási lehetőségeket keresőknek, Kuta pediglen paradicsomi hely az éjszakai életet kedvelőknek. Ulu Watu a szörfözés szerelmeseinek lehet célállomása, míg Lovina a búvárkodást szeretők körében számít népszerű desztinációnak. Azoknak azonban, akik Bali kulturális varázsára kíváncsiak, a tengerpartról fel kell menniük a hegyek közé, Ubud városába, amely már régóta a sziget szellemi és művészi központjának számít, és amely ráadásul festői szépségével el is kápráztatja az odalátogatót. Ha pediglen jól időzítünk, úgy könnyen belecsöppenhetünk a balinéz ünnepek egyikébe-másikjába, melyeket a hegyek között különleges gonddal ünnepelnek meg.

 

                    

 

Ubud a hagyományos balinéz kultúra központja, bizonyítja ezt megannyi hindu szentély, tradicionális épület, valamint az egymás mellett sorakozó sok-sok műhely, ahol helyi mesteremberek szebbnél-szebb remekeket állítanak elő az ősöktől tanult, több évszázados technikával. A csodálatos portékáknál még inkább lenyűgöz minket a tradicionális előadások tárháza. A helyi templomokban, színházakban esténként valamennyi balinéz táncból ízelítőt kaphatunk, amelyek a hindu eposzokból (Rámájana és Mahábhárata) adnak elő rövidebb-hosszabb részleteket, hol díszes ruhába öltözött hölgyek finom tánclépéseivel és mozdulataival, tradicionális balinéz hangszerek kíséretében (Legong), hol pediglen férfiak kórusa által kísérve és előadva (Kecak, avagy majomtánc).

 

Az ősök szellemét idézi a főutca déli szegletében található szent majomerdő is, amely többek között a „Halál templomának” ad otthont. Ubud körül pediglen számos további régi műemlék és relikvia található. Így például a bizonytalan eredetű elefánt barlang (Goa Gajah), vagy a három hindu istenség találkozásának helyszínéül szolgáló templom (Pura Samuan Tiga). A hagyományos balinéz kultúrába a helyi múzeumok nyújtanak betekintést, így például Rudana múzeum, ahol számos tradicionális festmény van kiállítva, a Neka múzeum tárlataival a balinéz festészet korszakait és fejlődését mutatja be, a szépművészeti palota (Museum Puri Lukisan) emellett a modern művészeti irányzatokkal is megismerteti a látogatókat.

 

A hegyek közti városka ugyanis nemcsak tradicionális alkotásairól híresült el, hanem arról is, hogy itt született meg a modern balinéz festészet. Walter Spies és Rudolf Bonnet, akik az 1930-as években telepedtek le a városban, komoly hatást gyakoroltak az itteni művészekre, akik ennek nyomán már nem romantikus meséket és legendákat vetettek vászonra, hanem az élet mindennapjaira koncentráltak alkotásaikban. A festészet olyan tevékenységgé vált, amelyet már korántsem vallási célból, hanem egyre inkább a saját értékéért folytattak. A festett csodákat a múzeumok mellett a különböző galériákban (pl. Agung Rai galéria), valamint az alkotók házában és műtermeiben (pl. Gusti Nyoman Lempad) tekinthetjük meg.

 

Ubud a festészet központja, s mindez nem is csoda, hiszen a lenyűgöző táj ámulatba ejti a szemlélődőt. Míg a város déli szomszédsága a műhelyektől hemzseg, addig az északi részt a teraszos rizsföldek töltik meg. A hegyek s völgyek pediglen remek helyszínt biztosítanak a túrázáshoz is. Az Ayung folyót övező szurdok pompás panorámával rendelkezik. A természet érintetlensége, s a növény- és állatvilág gazdagsága mindenképpen maradandó élményt jelent. A rizsföldeken esténként olyan nagy a csend, hogy még a békák brekegését is lehet hallani. A szomszédos városkában, Petuluban pedig a naplemente a kócsagoktól lármás, akik mielőtt a fákra épített fészkeikben eltöltenék az éjszakát, még hangosan perlekednek egymással a legjobb fekvésű helyekért.

 

Ubudban járva érdemes minden nap korán felkelni! No nemcsak azért, mert így a város közelében fekvő rizsföldeket a felszálló reggeli pára mellett csodálhatjuk meg, hanem mert a város apraja-nagyja ilyenkor éli az életét. A központi piacra kilátogatva aligha fogunk kimonóba öltözött japán hölgyekkel találkozni, míg a délutáni órákban ennek könnyen megvan az esélye. Reggel a helyiek töltik meg a csarnokot, ahol megannyi ismeretlen földi jó közül választhatunk. A sült banánt, illetve durjánt semmi esetre se hagyjuk ki! A piaci zsibvásárt kedvelők könnyen elveszhetnek a vásári forgatagban. A város egymással párhuzamos főutcáiban pedig egészen estig lehet folytatni a helyi különlegességek és művészi alkotások közti kalandozást, s pénztárcánknak megfelelően a költekezést.

 

Ubud olyan hely, ahol a napok heteknek, a hetek pedig hónapoknak tűnnek. Már csak azért is, mert itt nemcsak a szépérzékünket, hanem a testünket is kényeztethetjük. Számtalan wellness szolgáltatás közül választva, ahol szó szerint tejben, mézben, joghurtban fürdetnek minket, könnyedén ellazulhatunk. A hegyek közti városkába mindenképpen érdemes tehát ellátogatni, ha Bali szigetén járunk, hiszen az annyi kulturális élményt és természeti látványosságot rejt magában, hogy vétek lenne kihagyni!

 

 

 

 

Forrás: ablak-a-vilagra.blogspot.hu

Az indonéz szigeteket körülvevő tengerek az Indiai és a Csendes-óceán találkozásánál páratlan fajgazdagságot rejtenek. Sok búvár álma, hogy egyszer eljusson ezekbe a vizekbe, ahol a cápától kezdve a mola molan át egészen a murénákig szinte minden megtalálható, ami előfordul trópusi vizekben. Bobály Mihálynak, aki búvároktatóként több évet élt Balin, teljesült az álma. A cikket ő bocsátotta az Indomania rendelkezésére.

 

 

 

Mola mola

Pontosan 715 merülést kellett várnom arra, hogy a csoda megtörténjen! Találkoztam egy mola molaval! A mola mola egyike a tenger titokzatos és csodálatos élőlényeinek. Általában a mélyebb vizeket kedveli, ezért a mai napig nagyon keveset tudunk erről az akár 3,5 méterre megnövő, közel 200 kilogrammos halról.

A helyszín a Balihoz közel fekvő Nusa Penida sziget volt. A merülés kétharmadánál jártunk, kb. 15 méteren, amikor lenn a mélyben megláttam valamit. Nem is tudtam mi az, csak világosabb volt mint a körülötte levő kékség. Egy mola mola! A nyitott száját láttam meg először, amit felkínált a zászlóshalaknak, hogy tisztogassák meg az élősködőktől.

A mola molak néha feljönnek a mélyebb vizekből, ahol életük nagy részét töltik, és engedik hogy a tisztítóhalak nagy lakomát csapjanak a bőrükben és szájukban élő különböző élősködőkből. A ragadozó mola molak ilyenkor felfelé tartják a szájukat, jelezve ezzel a többieknek, hogy nyugodtan jöhetnek, most csak tisztogatás lesz.

Ezt láttam tehát messziről. Lassan közelítettem, mert tudtam, milyen félénkek. A búvárcsapat többi tagja teljesen elvarázsolva úszott mögöttem. Kb. 2-3 méterre tudtam megközelíteni, láttam hogy ez a távolság még nem zavarja. A kezemet magam mellett tartva, minél kevesebb mozdulattal próbáltam meg lebegni, hogy ne riasszam el. 2-3 perc volt összesen amit vele tölthettem, de csodálatos volt!

Azután megunta, és szelíden, kecses mozdulatokkal elindult a mélység felé, ahová már nem tudtuk követni.

 

A murénák

A murénák éjszakai állatok, a legtöbb faj közülük szürkület környékén merészkedik elő azokból a lyukakból, ahol a nappalokat töltik. Persze vannak nappali életmódot folytató fajok is, hiszen a murénák családja is ezerféle rokont tudhat magáénak. Eel mondja az angol. Mi ezt angolnára fordítjuk. De a muréna sem olyan távoli rokon (morey eel).

Szeretem őket fotózni, bár nagyon nehéz témát jelentenek. Állandó mozgásban vannak, és csak reménykedni lehet, hogy sikerülni fog a kép. Ráadásul némelyiknek olyan a színe, hogy nincs olyan gép ami rendesen be tudná mérni az expozíciót. Csak saccolni, és alá- és felélőni lehet. Majd lesz valahogy...

A murénákat sokan veszélyesnek tartják, bár szerintem nagyon elővigyázatlannak kell lenni, hogy valóban baj legyen. Amíg Balin voltam búvároktató, egyszer történt csak baleset. Egy sznorkelező, azaz pipával és búvárszemüveggel merülő vendéget megharapott egy muréna. Csúnya sebet ejtett a kezén, amin mi, akik a búvárbázist üzemeltettük, nagyon elcsodálkoztunk. Ugyanis soha nem volt még ilyen esetünk.

Miért támadna meg egy muréna egy sznorkelezőt? Kiderült, hogy tudatlan vendégünk könyékig benn volt egy lyukban, és így esett hogy szegény állat védekezésképpen megharapta... Én nagyon sokszor voltam karnyújtásnyira murénáktól, de soha nem akart megharapni egy sem. Szegények vakok, azaz nagyon rosszul látnak, ezért kifinomult szaglásuk segítségével tájékozódnak a vízben.

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: indomania.hu

Tulamben egy kis falu Bali turisztikailag kevésbé érintett északkeleti oldalán. A falucska egy kis öböl köré épült. A lakosok halászatból éltek egészen addig, amíg a búvárok felfedezték Bali egyetlen komolyabb és így híressé vált hajóroncsát, a U.S.A.T. Libertyt. A 80-as évektől Tulamben egyre forgalmasabb hellyé vált, mostanság már naponta több tucat búrár lepi el a partot, hogy merülhessen a kiváló látási viszonyokat kínáló vízben. A falu sem akart ebből az üzletből kimaradni. A kisebb vállalkozások mellett (autóbérlés, vegyesbolt, étterem, pénzváltó), egy teljesen egyedi ötlet tulajdonosa a közösség: létrehozták a Tulambeni Búvársegítók Klubját. Ez a szervezet szállítja és tisztítja a trópusi nap alatt elkényelmesedett nyugati búvárok felszerelését. Természetesen megfelelő javadalmazás ellenében.

 

  

 

Tulamben az a hely, amit szinte minden Balira érkező búvár meglátogat. Az egyik ok az öböl egészen különleges élővilága, ami a lávahomoknak, továbbá annak köszönhető, hogy az öbölt nem lepték el teljesen a korallok. A változatos életkörülmények miatt így aztán nagyon sok faj meg tudott telepedni viszonylag kis helyen. Egyes szakértők szerint közel 1.400 fajta élőlény él itt. Közvetlenül a Tauch Terminal Resort Tulamben előtt - ez az a búvárbázis, ahol éveken át dolgoztam - gyönyörű korall liget található. Az öböl túlsó oldalán pedig ott van a Drop Off, ami egy meredek fal a vízben.

 

A másik ok, ami miatt a búvárok kedvelik Tulambent, a Liberty roncs. A Liberty az első világháború előtt készült. Teherhajó volt, de a második világháború alatt két ágyúval szerelték fel. 1942 január 11-én, kora reggel érte el végzete. A Lombok szorosban Ausztrália felől hajózott a Fülöp-szigetek felé kötelékben, hogy a szövetséges erőknek felszerelést vigyen. Reggel 4:15-kor egy japán tengeralattjáró megtorpedózta. Komoly találatot kapott, de nem süllyedt el. Két másik szállítóhajó elkezdte ugyan vontatni Singaraja felé, de túl mélyre süllyedt, ezért Tulamben partjainál sorsára hagyták.

 

Itt aztán több mint 20 évet feküdt partravetett halként, amikor 1963 március 17-én a Gunung Agung kitört. Ez volt Bali történelmének egyik legnagyobb katasztrófája. Becslések szerint kétezer ember lelte halálát a vulkán kitörése során, és több százezren maradtak otthon és fedél nélkül. A roncsot a láva és a légnyomás (vagy talán a hullámzás és a szökőár) a vízbe sodorta.

 

A roncs a partról merülhető, ideális mélységben fekszik, 5 és 30 méter között, kb. 20 méterre a parttól, azzal párhuzamosan. Maga a roncs több mint száz méter hosszú, és oldalára dőlve fekszik a tengerfenéken, a fedélzet a nyílt víz felé néz. A tengeri élet idővel megtelepedett a hajón, ma már rengeteg különböző víz alatti élőlény vette birtokába. Lenyűgöző hely.

 

Egyébként a tulambeni öblön kívül is található néhány merülőhely: Alam Anda, Batu Kelebit és Emerald is megér egy kirándulást. Ezeket a merülőhelyeket helyi halászhajókkal lehet megközelíteni.

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: indomania.hu