Ha a Dharmát, mint a világegyetemet átszövő hálót képzeljük el, amelyhez minden létező kötelező érvénnyel kapcsolódik, úgy a Karma mint tett és cselekvés, a hálóra felfűzött létezők kölcsönhatása, amely az ok-okozati összefüggések végtelen láncolatát hozza létre.

 

A kölcsönhatások rendszere nem valami fátumszerűen ható, megmásíthatatlan felsőbb akarat következménye, hanem a létező közvetlen cselekvésének és előző cselekedetei jutalmának vagy büntetésének eredője. Sors tehát abban az értelemben, hogy döntési helyzeteink már eleve bizonyos kiindulási feltételek szerint alakulnak, azonban döntéseink során mindig megmarad a választás szabadsága. Mivel az elképzelhetetlenül sok élőlény, amely világunkat lakja, az öröktől fogva létező „lélek” egy bizonyos megnyilvánulási formája, a jó és rossz cselekedetek száma szinte végtelen.

 

Az eredendő Karma az ősanyag (prakriti) első rezdülése. Első megnyilvánulásában különböző létfokozatokon keresztül átívelő cselekedetek láncolatát hozza létre. Az „élő” e létfokozatok egyre magasabb szintjein haladva tapasztalja meg a teljes Létezést, ismeri meg a Mindenséget. Erőfeszítéseket tesz, karmája szerint él, lázad vagy beletörődik sorsába, de lelke visszavágyódik a karma nélküli világ örökkévalóságába.

 

A karma tehát nem az eleve elrendeltséget jelenti, hanem az ok-okozati összefüggések végtelen láncolatát. Mivel a törvény (dharma) az élőlények szabad akaratát meghagyja, a karma törvénye csak annyit mond ki, hogy bármit cselekszünk, annak következménye lesz, tetteink szándékától függetlenül. A Bhagavad-gíta szerint a karma önálló törvényeknek engedelmeskedik, a következmények magasabb törvényeket szolgálnak, minthogy a halandó azt fel tudná fogni, megérteni. Két alapvető nézet jelenik meg a karma szerepével kapcsolatban, az egyik szerint a karma az az ok, ami miatt az emberek és a társadalom szintjein az egyenlőtlenségek megjelennek, a másik azonban nem rendel különösebb értéket a jó és rossz cselekedetekhez. A Bhagavad-gíta a két nézet egyeztetésére azt a szemléletet ajánlja, mely szerint nem létezik objektív igazság, ami alapján eldönthető lenne, mi a jó és a rossz, ezek relatív fogalmak, a jó lehet rossz egy másik értelmezési szinten, avagy a távoli jövőben. A jó és a rossz pusztán vágyaink kivetítése. E filozófiai tartalom ellenére sok hindu hisz abban, hogy „jó tett helyébe jót várj”, azaz a jó cselekedeteknek kizárólag jó következménye lehet.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: wikipédia